Londonban bírósági tárgyalás elé áll egy közalkalmazott, akit azzal vádolnak, hogy egyidejűleg öt különböző munkáltatónál is alkalmazásban állt – mindezt a távmunka adta szabadság kihasználásával. Az eset komoly figyelmet kapott, és újra ráirányítja a reflektorfényt a home office felügyeletének kérdésére.
A vád szerint az érintett személy úgy tudott párhuzamosan több munkakört ellátni, hogy egyetlen munkáltatója sem tudott a többiről. A tárgyaláson elhangzó részletek alapján az összeférhetetlenség csak egy rutinellenőrzés során, véletlenszerűen derült ki – nem aktív felügyeleti rendszer, hanem adminisztratív folyamatok keresztezte a nyomát. Ez önmagában is sokat elárul a legtöbb szervezet kontrollmechanizmusainak állapotáról.
HR-szempontból az eset legértékesebb tanulsága nem a visszaélés ténye, hanem az, hogy hogyan bukott le az elkövető. A szervezeteknek nem a paranoid megfigyelés irányába kell elmozdulniuk, hanem olyan folyamatokat és kultúrát kell kiépíteniük, amelyekben a teljesítmény, az elérhetőség és az eredmények természetesen mérhetők. A home office nem jelent ellenőrizhetetlenséget – de tudatos struktúra nélkül valóban sebezhetővé teszi a szervezetet.
