A vezetői szerepek sosem voltak egyszerűek, de a mai szervezeti valóságban különösen éles dilemma elé kerülnek a menedzserek: hogyan lehet egyszerre célvezérelt, hatalomtudatos és teljesítményorientált? Ez a három dimenzió ritkán mutat egy irányba, és aki nem veszi észre a köztük lévő feszültséget, az előbb-utóbb elveszíti a szervezet bizalmát.
A kutatások szerint a legtöbb vezető hajlamos az ingaszerű viselkedésre: hol a célok és értékek mentén vezet, hol a számok és KPI-ok dominálják a döntéseit, hol pedig a pozíciójából fakadó hatalmat helyezi előtérbe. Ez az oszcilláció nem feltétlenül hiba – de ha tudattalan, akkor kiszámíthatatlanná teszi a vezetőt. A választás paradoxona itt válik igazán relevánsá: minél több eszköz, modell és keretrendszer áll rendelkezésre, annál nehezebb egyértelmű vezetői identitást felépíteni.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a vezetőfejlesztési programoknak nem elég kompetenciákat tanítani – azt is meg kell tanítani, hogyan ismerje fel egy vezető, mikor melyik „módban" van, és mikor kell tudatosan váltani. A pszichológiai biztonság megteremtése és a szervezeti kultúra formálása csak akkor működik, ha a vezető tisztában van saját ingájával, és képes azt szándékosan kezelni.
