Az ottawai szövetségi kormány súlyos munkaügyi vereséget szenvedett: egy bíróság kötelezte, hogy fizessen ki egy munkavállalónak 28 000 dollárt és két évre járó bérösszeget, miután az érintett személyt „meggondolatlanul" kötelezte irodai jelenlétre. A munkavállaló egészségi állapota miatt akkomodációra volt jogosult – az RTO-mandátum ezt figyelmen kívül hagyta, ami jogsértőnek bizonyult.
A bírósági indoklás különösen figyelemre méltó: a döntés explicit kimondja, hogy „az alkalmazkodási kötelezettség célja nem az, hogy a munkavállalókat boldogtalanná tegyük." Ez nem csupán jogi formula – hanem világos üzenet minden olyan szervezet számára, amely blanket visszatérési politikát alkalmaz anélkül, hogy mérlegeli az egyéni körülményeket. A kanadai jogban a duty to accommodate erős védelmet nyújt, különösen fogyatékossággal vagy egészségügyi okokkal összefüggő esetekben.
A HR-szakemberek számára ez az ítélet közvetlen cselekvési irányt mutat. Az RTO-mandátumok bevezetésekor nem elegendő egy általános szabályzatot kiadni – minden esetben meg kell vizsgálni, hogy van-e olyan munkavállaló, aki akkomodációra jogosult. A rugalmas munkavégzés nem privilégium, hanem bizonyos esetekben jogi kötelezettség. Aki ezt nem veszi figyelembe, az nem csupán etikailag hibázik – hanem komoly pénzügyi és reputációs kockázatot vállal.
