Délkelet-Ázsia vállalatainál egyre több helyen tapasztalható egy sajátos jelenség: a munkavállalók ugyan elvégzik a feladataikat, de nem mutatnak kezdeményezőkészséget, kerülik a kockázatvállalást, és inkább a szabályok betartására fókuszálnak, mint az értékteremtésre. Egy új jelentés ezt a „robotmunkás-szindrómát" egyenesen a régió teljesítménykultúrájának következményeként azonosítja.
A kutatás szerint a probléma két végletből táplálkozik: egyrészt a túlzottan kemény, személyeskedő kritikából, amely elbátortalanítja a munkavállalókat, másrészt az üres, általános dicséretből, amely semmilyen valós visszajelzést nem ad. Ez a kombináció elpusztítja a pszichológiai biztonságot, és olyan munkakörnyezetet teremt, amelyben az emberek inkább láthatatlanok akarnak maradni, mintsem kockáztassanak. Az eredmény: csökkenő innováció, magasabb fluktuáció és stagnáló szervezeti teljesítmény.
A HR szakemberek számára ez egy erős jelzés: a teljesítménymenedzsment-rendszer önmagában nem elég, ha a vezetői kommunikáció kultúrája nem támogatja a valódi párbeszédet. A pszichológiai biztonság megteremtése, a konstruktív visszajelzési kultúra fejlesztése és a középvezetők coachingja nem luxus – hanem az alapműködés feltétele. A régió szervezetei csak akkor törik meg ezt a mintát, ha a teljesítményértékelést fejlesztési eszközként, nem kontrollmechanizmusként kezelik.
