Egy volt CFO jogi úton próbálta megtámadni azt a bejelentést, amellyel a cége nyilvánosságra hozta az elbocsátását. Az üzletember rágalmazási pert indított, azt állítva, hogy a közlemény sérelmes és valótlan állításokat tartalmazott, amelyek károsították a szakmai hírnevét.
A bíróság azonban elutasította a keresetet. A döntés lényege: a felperes nem tudta egyértelműen azonosítani és bizonyítani, hogy pontosan ki tette a kifogásolt kijelentéseket, illetve hogy azok szándékosan rágalmazó jellegűek lettek volna. A jogi érvelés szerint a vállalati közlemények megfogalmazása és az egyéni felelősség kérdése nehezen szétválasztható, ha nincs konkrét, nevesíthető nyilatkozattevő.
HR-szempontból az eset emlékeztet arra, hogy a vezetői szintű kilépések kommunikációja rendkívül érzékeny terület. A szervezeteknek érdemes előre kidolgozni a távozási protokollt: ki nyilatkozik, mit mond, és hogyan védi mindkét fél méltóságát. Egy rosszul megfogalmazott közlemény nemcsak jogi kockázatot jelent, hanem a szervezeti kultúrára és a maradó munkatársak bizalmára is negatívan hat.
