Az AI-készségek az irodabérleti díjhoz váltak hasonlóvá: nem opcionális befektetés, hanem a relevanciában maradás folyamatos költsége. Ahogy korábban az irodai jelenlét volt a vita középpontjában, ma az a kérdés, ki és hogyan használja hatékonyan a mesterséges intelligenciát a munkájában. A régi remote vs. irodai vita helyét egy új törésvonal vette át.
A HR-vezető számára ez egy konkrét feladatot jelent: pontosan meg kell határozni, mit jelent a kompetens AI-használat az egyes szerepkörökben. Nem elég általánosan „AI-jártasságot" elvárni – a szervezetnek képesnek kell lennie ezt mérni, fejleszteni és jutalmazni is. Ez egyszerre érinti a teljesítményértékelési rendszert, a képzési stratégiát és a toborzást.
HR-szemszögből a legnagyobb kockázat a tétlenség. Azok a szervezetek, amelyek most nem fektetnek le egyértelmű AI-kompetenciakeretet, hamarosan nem tudják majd megkülönböztetni a valóban fejlődő munkavállalókat a látszataktivitást mutatóktól. A tehetségmenedzsment következő fejezete az AI-tudatosság köré épül – és ezt a fejezetet a HR-nek kell megírnia.
