Egy aggasztó trend erősödik a munkaerőpiacon: a nők egyre tudatosabban visszautasítják a felsővezetői előléptetési ajánlatokat. Ez nem passzivitás és nem is ambícióhiány – hanem racionális döntés. A legtöbb esetben a nők pontosan látják, milyen árat kell fizetni egy senior leadership szerepért, és úgy ítélik meg, hogy az nem éri meg.
A kutatások szerint a visszautasítás mögött több tényező áll egyszerre: a rugalmatlan munkakörülmények, a folyamatos elérhetőség elvárása, a gondozási feladatok egyenlőtlen elosztása és az a tapasztalat, hogy a vezetői szerep sokszor láthatatlan túlmunkát jelent – anélkül, hogy valódi autonómiával járna. A „promotion burnout" kifejezés éppen ezt a jelenséget írja le: az előléptetés nem előrelépésnek, hanem tehernek tűnik.
HR-szemszögből a kérdés nem az, hogyan győzzük meg a nőket, hogy vállaljanak vezető szerepet. A valódi kérdés az, hogyan tervezzük újra a vezetői pozíciókat úgy, hogy azok fenntarthatók, vonzók és rugalmasak legyenek mindenki számára. Ez magában foglalja a szerepkörök átstrukturálását, a gondozási szempontok figyelembevételét a teljesítményértékelésben és egy olyan szervezeti kultúra kialakítását, ahol a vezető nem az, aki a legtöbbet áldoz fel.
