Bernie Sanders vermonti szenátor törvényjavaslatot terjesztett elő, amely szövetségi szinten kötelezővé tenné a legalább tizennégy napos fizetett szabadságot minden teljes munkaidőben foglalkoztatott amerikai munkavállaló számára. A kezdeményezés egy régóta fennálló anomáliát céloz meg: az Egyesült Államok az egyetlen OECD-tagállam, ahol a törvény nem ír elő minimális fizetett szabadságot.
Jelenleg az amerikai munkavállalók szabadsághoz való hozzáférése teljes egészében a munkáltatón múlik. A helyzet egyenlőtlen: a magasan képzett, fehérgalléros munkavállalók jellemzően bőséges PTO-csomaggal rendelkeznek, míg az alacsony bérű, szolgáltatóipari és részmunkaidős dolgozók sokszor egyáltalán nem jutnak fizetett szabadnaphoz. Sanders javaslata ezt az egyenlőtlenséget orvosolná – legalábbis a teljes munkaidősök körében.
HR-szemszögből a javaslat – ha törvénnyé válik – alapvetően írná át a kompenzációs tervezést és a juttatási struktúrákat, különösen a kisebb munkáltatók esetében. Ugyanakkor érdemes arra is figyelni, hogy a piaci vezető cégek már most meghaladják ezt a küszöböt. A valódi verseny a tehetségekért nem a minimumnál, hanem jóval felette dől el – és a munkavállalói élmény szempontjából a szabadságpolitika az egyik legláthatóbb jelzés arról, mennyire értékeli a szervezet az embereit.
