Egy friss kutatás rávilágít arra, amit sokan sejtenek, de kevesen mérnek: a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés életkortól függően egészen eltérő formát ölt. A fiatalabb munkavállalók – különösen a nők – szignifikánsan nagyobb arányban számolnak be zaklatásról és bántalmazásról. Az idősebb kollégákat ezzel szemben ritkán zaklatják nyíltan, de szisztematikusan kizárják őket a képzésekből, a mentorprogramokból és a karriertámogatásból.
A nemek közötti különbségek mindkét korcsoportban erősítik a mintázatot. A gondozási kötelezettségekkel rendelkező munkavállalók – főként nők – mindkét típusú hátrányt halmozottan tapasztalják. Az adatok azt jelzik, hogy a szervezetek sokszor tudattalanul, de következetesen működtetnek olyan rendszereket, amelyek életkor és nem alapján differenciálják a munkavállalói élményt.
HR-szemszögből ez a kutatás komoly tükröt tart. Az inklúziós erőfeszítések gyakran fókuszálnak a toborzásra, miközben a napi munkavállalói élményt meghatározó mikro-folyamatok – ki kap fejlesztési lehetőséget, ki marad ki egy projektből – változatlanok maradnak. A pszichológiai biztonság és az equitable development nem slogan: mérni, monitorozni és számon kérni kell őket.
