Az Egyesült Államokban bevezetett borravalóadó-mentesség – a „no tax on tips" politika – látszólag egyszerű adókedvezmény, valójában azonban mélyreható változásokat indít el a frontline-munkaerőpiacon. Az érintett szektor óriási: a munkaerő több mint 70%-a dolgozik vendéglátásban, kiskereskedelemben, szállításban vagy szolgáltatásban – ezek a munkavállalók sokszor munkáltatót váltanak néhány dollárnyi órabér-különbségért.
Bersin rámutat, hogy az adómentesség aszimmetrikusan hat: azok profitálnak belőle, akik borravalós pozícióban dolgoznak, míg az azonos iparágban dolgozó, de borravalót nem kapó kollégáik lemaradnak. Ez belső feszültséget szül, és átrendezheti a preferált munkakörök versenyét. A cégek egy része már most azon gondolkodik, hogyan strukturálja át a bérezési modelleket – különben elveszítik a nem borravalós pozíciókban dolgozókat.
HR-szemszögből a frontline tehetségmenedzsment soha nem volt ennyire komplex. A megtartási stratégiák nem működnek, ha csak a bérre fókuszálnak – a munkavállalói élmény, a rugalmas munkabeosztás és a fejlődési lehetőségek most fontosabbak, mint valaha. Azok a munkáltatók, akik ezt felismerik és gyorsan reagálnak, versenyelőnybe kerülnek egy rendkívül mobilis munkaerőpiacon.
