A mátrixszervezeti forma azt jelenti, hogy egy munkavállaló egyszerre több vezető irányítása alatt dolgozik – például egy funkcionális és egy projektvezető felügyelete alatt. Ez üzletileg rugalmasságot teremt, de munkajogi szempontból azonnal felmerül a kérdés: ki gyakorolja valójában az utasítási jogkört, és ki felelős a munkáltatói döntésekért? Németországban ez különösen érzékeny kérdés, mivel a munkajog a hierarchiát és a felelősségi viszonyokat egyértelműen rögzített szerződéses formában várja el.
A munkaszerződéseknek, a munkaköri leírásoknak és az esetleges üzemi megállapodásoknak tükrözniük kell a tényleges szervezeti struktúrát. Ha az utasítási jogköröket delegálják, azt dokumentálni kell. A HR-nek különösen ügyelnie kell arra, hogy a mátrixban betöltött szerepek ne kerüljenek konfliktusba a formális munkáltatói pozícióval – ellenkező esetben viták esetén a vállalat kerülhet jogi szempontból nehéz helyzetbe.
A HR-szakemberek számára ez azt jelenti, hogy a szervezeti átalakítások nem csupán folyamatmenedzsment-kérdések, hanem munkajogi átvilágítást is igényelnek. Az üzemi tanácsokkal való egyeztetés, a szerződések felülvizsgálata és az utasítási jogkörök írásos rögzítése nem opcionális elem, hanem alapkövetelmény. A mátrixstruktúra csak akkor működik stabilan, ha a jogi keretek is követik a szervezeti valóságot.
