Az ontariói Emberi Jogi Törvényszék egy közelmúltbeli ügye élesen megvilágítja, hogy a munkáltatói szabadságtilalmi szabályok és a törvényes befogadási kötelezettség hogyan kerülhetnek egymással konfliktusba. A munkáltatók jogosultak bizonyos időszakokat lezárni a szabadságkivétel elől – például csúcsszezonban –, de ez nem mentesíti őket az egyéni alkalmazkodási kötelezettség alól.
Az ügy középpontjában egy vallásos ünnepre kért szabadság állt, amelyet a munkáltató a tiltott időszakra hivatkozva elutasított. A törvényszék megvizsgálta, hogy az elutasítás valóban indokolatlan terhet (undue hardship) jelentett-e a szervezetnek, vagy csupán kényelmetlenséget. A döntés kimondta: az általános policy önmagában nem elegendő indok – a munkáltatónak bizonyítania kell az egyedi körülményeket és az alternatívák megvizsgálását.
A HR-esek számára a tanulság egyértelmű: a szabadságtilalmi politikát gondosan kell megtervezni és dokumentálni. Minden kivételkérelmet egyedileg kell elbírálni, és az elutasítás indokait írásban kell rögzíteni. Az „indokolatlan teher" magas bizonyítási küszöb – a puszta operatív kényelmetlenség nem éri el. A rugalmas munkavégzés szempontjait és az egyéni igényeket a munkajogi keretrendszeren belül kell kezelni, nem helyette.
