A legtöbb szervezet felismeri, hogy azonosítania kell a legígéretesebb munkavállalóit – de a high-potential programok megdöbbentően gyakran nem hozzák az elvárt eredményeket. A legnagyobb tévhit az, hogy a magas egyéni teljesítmény automatikusan prediktora a vezetői vagy szakmai sikernek. Ez az összekeverés az első és leggyakoribb ok, amiért a tehetségprogramok félremennek.
A sikeres HiPo-fejlesztés alapja egy átgondolt kiválasztási modell, amely nemcsak a jelenlegi teljesítményt, hanem a potenciált, a tanulási agilitást és a motivációt is méri. Ezen túl elengedhetetlen a strukturált fejlesztési pálya: a résztvevőknek tiszta célokra, rendszeres visszajelzésre, mentorálásra és valódi felelősségi körök bővítésére van szükségük. A program akkor működik, ha nem egyszeri esemény, hanem folyamatos folyamat.
HR-szempontból a tehetségmenedzsment csak akkor hoz megtérülést, ha a szervezet valóban elkötelezett a fejlesztési ígérete mellett. A HiPo-jelöltek gyorsan érzékelik, ha a program csupán díszlet – és a legjobb emberek éppen ilyenkor hagynak faképnél. Az átlátható kommunikáció, a pszichológiai biztonság és a vezetői szerepmodellek megléte dönti el, hogy egy tehetségprogram befektetés vagy pénzkidobás.
