Bizonytalanság idején a legtöbb vezető ösztönösen kerüli a nehéz kérdéseket: nem közöl, amíg nem biztos, halogatja a döntéseket, és azt reméli, hogy a helyzet magától megoldódik. Két szervezetfejlesztési szakértő most rámutat: ennek a stratégiának súlyos ára van, még ha az nem is azonnal látszik.
A kutatások szerint a csendből nem megkönnyebbülés, hanem bizalomvesztés születik. Amikor a vezető nem kommunikál, a munkavállalók a hiányzó információkat saját magyarázatokkal töltik ki – általában pesszimista irányban. Az elkötelezettség nem egy drámai pillanatban omlik össze, hanem lassan, észrevétlenül kopik el. A szakértők szerint a „csendes lecsatlakozás" egyik fő hajtóereje pontosan ez: a kezeletlen bizonytalanság.
HR-szemszögből a megoldás nem a bizonytalanság megszüntetése – arra nincs mód –, hanem a pszichológiai biztonság megőrzése a bizonytalanság közepette. Ez azt jelenti, hogy a vezető nyíltan kommunikál arról, amit tud és amit nem tud, bevonja a csapatot a döntési folyamatba, és egyértelműen jelzi: a kérdések feltevése nem gyengeség, hanem elvárás. A munkavállalói élmény minősége bizonytalan környezetben is megőrizhető – ha a vezető valódi jelenléttel és őszinteséggel vezet.
