Az AI-eszközök bevezetésekor a legtöbb vállalat heti 10-11 órás időmegtakarítással kalkulált munkavállalónként. A valóság azonban árnyaltabb: a HR Daily Advisor elemzése rámutat, hogy az idő nagy része nem szabadul fel – csupán más típusú feladatokra vándorol. A klasszikus példa: egy munkavállaló 30 percet tölt azzal, hogy három különböző AI-eszközbe illeszti be ugyanazt a kérést, mert egyik sem adja meg pontosan azt, amit vár.
Az elveszett idő három fő kategóriába csoportosítható: prompt-írás és finomítás, eszközök közötti váltogatás, valamint az AI-output emberi ellenőrzése és korrekciója. Ehhez jön az, hogy a legtöbb szervezetben az AI-eszközök nincsenek integrálva a meglévő munkafolyamatokba – így a munkavállalók párhuzamosan kezelik a régi és az új rendszereket. A nettó hatékonyságnyereség így jóval kisebb a vártnál.
HR-szemszögből ez az eredmény nem az AI csődjét jelenti, hanem a bevezetési stratégia hiányosságait. Az eszközök adoptációja önmagában nem elég – a munkavállalóknak strukturált képzésre, egyértelmű use case-ekre és belső AI-használati irányelvekre van szükségük. Aki ezt megcsinálja, az valóban felszabadíthat időt; aki kihagyja ezt a lépést, az csak a feladatok típusát változtatja meg, az összes munkaterhelést nem csökkenti.
