Kevés vezető mondja azt, hogy kontrolláló típus – de sokan mondják azt, hogy „most, ezzel a csapattal, ebben a helyzetben ez az egyetlen járható út a következő hat hónapra." Ez a mondat egyre többször hangzik el különböző szektorokban dolgozó felsővezetőktől. A probléma nem a szándékkal van, hanem azzal, hogy a „hat hónap" ritkán marad hat hónap.
A kontrolláló vezetés rövid távon valóban eredményt hozhat: gyorsabb döntések, kevesebb bizonytalanság, kiszámítható output. Hosszú távon azonban pontosan azokat a képességeket sorvasztja el, amelyekre a csapatnak szüksége lenne – az önálló problémamegoldást, a kezdeményezőkészséget és a pszichológiai biztonságot. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a mikromenedzselt munkavállalók idővel elveszítik a motivációjukat, és passzív végrehajtókká válnak.
HR-szemszögből ez komoly kockázatkezelési kérdés. Ha egy vezető hat hónapra átvált kontrolláló módba, a szervezetnek aktívan monitoroznia kell, mi történik a csapat működésével ez alatt az idő alatt. A coaching, a 360 fokos visszajelzés és a vezetői önreflexió nem luxus – ezek azok az eszközök, amelyek megakadályozzák, hogy az „átmeneti megoldás" beégjen a szervezeti kultúrába.
