Németország hivatalos betegállományi mutatója 5,9 százalékon áll – legalábbis ez az adat kering a közbeszédben. A valóság azonban ennél árnyaltabb: számos vállalat saját belső méréseiben ennél magasabb értékeket rögzít, és egyre több HR-vezető teszi fel a kérdést, hogy pontosan kinek is hihet a számok terén.
A probléma gyökere egy adatszakadék, amelyről kevesen mernek hangosan beszélni. A rendelkezésre álló statisztikák forrásai eltérő módszertannal dolgoznak, a kutatók hozzáférése a vállalati szintű adatokhoz korlátozott, a kép pedig töredékes marad. Eközben a bérfolytatás – vagyis a táppénzes időszak első hat hetének munkáltatói finanszírozása – évente 82 milliárd eurós terhet ró a német gazdaságra. Ez nem elméleti szám: közvetlenül érinti a bérköltség-tervezést, a visszatérési programokat és a megelőző egészségügyi befektetéseket.
HR-szemszögből ez az ügy több mint statisztikai vita. Ha a vállalatok nem látnak tisztán a saját betegállományi adataikban, nem tudnak hatékony intézkedéseket sem hozni. A megoldás kulcsa a belső adatgyűjtés minőségének javítása, a kutatói együttműködések erősítése és egy olyan szervezeti kultúra kialakítása, amelyben a jelenlét nem öncél, hanem a valódi munkavállalói jóllét eredménye.
