A vállalatok AI-bevezetései egyre komolyabb költségeket generálnak, miközben sokan még mindig a rossz dolgot mérik: a tokenhasználatot, vagyis azt, hogy mennyit „fogyaszt" az AI-rendszer. Ezt a jelenséget nevezik tokenmaxxingnak – amikor egy szervezet az AI kihasználtságát tekinti sikermutatónak ahelyett, hogy a tényleges üzleti eredményeket vizsgálná.
Szakértők szerint a tokenközpontú szemlélet egyrészt felfújja a költségeket, másrészt hamis képet ad az AI valódi hasznosságáról. A helyes megközelítés az outcome-alapú mérés: milyen döntések születtek gyorsabban, hány munkaóra spórolódott meg, hogyan változott az ügyfél-elégedettség? Az AI-beruházások megtérülését csak így lehet hitelesen igazolni a felsővezetés felé.
HR-szempontból ez a vita közvetlen tanulságokkal jár: ha a szervezet AI-eszközöket vezet be HR-folyamatokba – legyen szó toborzásról, teljesítményértékelésről vagy munkavállalói élmény fejlesztéséről –, elengedhetetlen, hogy előre meghatározzák a sikerkritériumokat. A használat mértéke önmagában soha nem lehet cél; a HR-csapatoknak az AI által teremtett valódi értéket kell tudniuk megmutatni és kommunikálni a szervezet felé.
