Egy tanárnő pert indított korábbi munkaadója, egy iskolai körzet ellen, azt állítva, hogy az ADA — az amerikaiak fogyatékossági törvénye — alapján fizetett betegszabadságra lett volna jogosult vakvezető-kutya kiképzéséhez. Az iskola fizetés nélküli szabadságot adott számára, ő azonban ezt nem tartotta elegendő alkalmazkodásnak, és diszkriminációra hivatkozott.
A 6. kerületi fellebbviteli bíróság végül az iskola álláspontját erősítette meg. Az indoklás szerint a tanárnő nem tudott olyan fogyatékossággal nem rendelkező kollégát megnevezni, aki hasonló körülmények között — tehát olyan távollétre, amely egyébként nem jogosít fizetett betegszabadságra — mégis megkapta volna a fizetett szabadságot. Az összehasonlítható személyek hiányában az egyenlőtlen bánásmód nem volt bizonyítható.
HR-szakemberek számára az ítélet egyértelmű üzenetet hordoz: az ADA szerinti ésszerű alkalmazkodás kötelezettségét a fizetés nélküli szabadság is teljesítheti, ha a munkáltató nem alkalmaz eltérő mércét hasonló helyzetű, fogyatékossággal nem rendelkező munkavállalókra. A kulcs a következetes, dokumentált szabadságkezelési gyakorlat — ahol az elvek és a döntési logika mindig nyomon követhetők.
