Friss kutatási eredmények szerint a brit munkavállalók több mint fele úgy érzi, hogy a munkáltatójuk egészségügyi és wellbeing-kezdeményezései csupán látszatintézkedések – nem az ő valódi igényeiket szolgálják. Ez az adat önmagában is elgondolkodtató, de különösen figyelmeztető jelzés annak fényében, hogy a vállalatok az elmúlt években jelentős erőforrásokat fordítottak munkavállalói jóléti programokra. A probléma nem a szándékkal, hanem a kivitelezéssel és a relevanciával van.
A kutatás rámutat, hogy a munkavállalók elsősorban mentális egészségügyi támogatást, rugalmas munkavégzési lehetőségeket és pénzügyi jóléti segítséget igényelnek – ezzel szemben a munkáltatók gyakran jógaórákat, gyümölcsöt vagy egyszeri workshopokat kínálnak. Az eltérés nem véletlen: a programokat sokszor nem bevonáson alapuló tervezés, hanem iparági trendkövetés szüli. A dolgozók ezt érzékelik, és a bizalom megrendül.
A HR-szakemberek számára az üzenet egyértelmű: a wellbeing nem kampány, hanem kultúra kérdése. A pszichológiai biztonság, a vezető által modellezett viselkedés és a valódi munkavállalói igények rendszeres feltérképezése nélkül a legjobban finanszírozott program is pénzkidobás marad. Az igazi fordulat ott kezdődik, ahol a HR abbahagyja a programok kommunikálását, és elkezdi meghallgatni, mire van ténylegesen szükség.
