A fizetések összehasonlítása országok között mindig csúszós terep – a nominális számok önmagukban szinte semmit sem mondanak. The Economist friss elemzése a Big Mac-indexet veszi alapul, és azt vizsgálja, hogy egy átlagos munkavállaló hány munkapercel fizet meg egy hamburgert a saját országában. Az eredmény sokkoló különbségeket mutat Ázsia, Európa és Amerika között.
A módszer lényege, hogy a vásárlóerő-paritáson alapuló összehasonlítás helyett egy konkrét, mindenhol kapható terméket használ mérőeszközként. Svájcban egy Big Mac kevesebb mint 15 perc munkát jelent, míg egyes ázsiai és dél-amerikai országokban ugyanez több mint két órányi bérbe kerül. Az index rámutat, hogy a „magas fizetés" fogalma kontextus nélkül értelmetlen – a helyi életszínvonal és árak nélkül nem lehet valódi képet alkotni.
HR-szempontból ez az elemzés közvetlen üzenettel bír: a globális tehetségmenedzsmentben és a nemzetközi kompenzációs stratégiákban nem elég a bruttó béradatokat nézni. Aki valóban versenyképes csomagot akar összerakni – akár külföldi toborzásnál, akár expatrióta juttatásoknál –, annak vásárlóerő-alapon kell gondolkodnia. A Big Mac-index egyszerű, de hatásos emlékeztető arra, hogy a bér mindig relatív.
