Honkongban két HR-szakember ellentétes álláspontból indult ugyanannak a kérdésnek a megvitatásakor: ki áll a növekedés középpontjában – az ember vagy a szervezet? Az egyik oldal szerint az emberek teremtik meg a szervezeti értéket, ezért a fejlesztési befektetést az egyéni tehetségre kell koncentrálni. A másik oldal azzal érvelt, hogy erős szervezeti struktúra és kultúra nélkül az egyéni tehetség sem tud kiteljesedni.
A vita során mindkét fél egy fontos közös pontot ismert el: a helyes megközelítés a szervezet életciklusától függ. Egy korai fázisban lévő, gyorsan növekvő vállalatnál az egyéni teljesítmény és az agilis tehetségmenedzsment visz előre. Egy érett, stabil szervezetnél viszont a rendszerszintű fejlesztés – képzési programok, karrierutak, szervezeti kultúra – adja azt a keretet, amelyben az emberek hosszú távon tudnak növekedni.
HR-szempontból ez a vita nem akadémiai – hanem budgettárgyalásokon dől el. Hogyan osztja el a szervezet a fejlesztési forrásokat az egyéni és a rendszerszintű beruházások között? A válasz nem univerzális, de a döntést tudatosan kell meghozni: a szervezet aktuális fázisának ismerete nélkül a fejlesztési pénzek könnyen rossz helyre vándorolnak. A legjobb HR-stratégia az, amelyik mindkét szemléletet integrálja, és rugalmasan igazodik a szervezet pillanatnyi szükségleteihez.
