Nagy-Britanniában csendben eszkalálódik egy munkaerőpiaci válság: az 50 és az állami nyugdíjkorhatár közötti korosztály egyötöde sem munkában, sem oktatásban, sem képzésben, sem nyugdíjban nincs. Ezt a jelenséget NETER-nek nevezik – és a kutatások szerint arányaiban súlyosabb probléma, mint a fiatalok körében mért NEET-ráta.
A kampánycsoportok adatai szerint több százezer brit állampolgár „ragadt be" ebbe a szürke zónába: korai elbocsátás, egészségi problémák, gondozói feladatok vagy diszkrimináció miatt estek ki a munkaerőpiacról, de a nyugdíjig még évek vannak hátra. A jelenség nemcsak egyéni tragédia, hanem komoly gazdasági veszteség is – hatalmas mennyiségű tapasztalat és szaktudás megy kárba.
HR-szemszögből ez a tendencia felhívja a figyelmet az életkor alapú diszkrimináció valóságára és a tehetségmenedzsment vakfoltjaira. Azok a szervezetek, amelyek aktívan toborznak és megtartanak 50 feletti munkavállalókat, komoly versenyelőnyre tehetnek szert – tapasztalat, lojalitás és mentoring-kapacitás formájában. A kormányzati beavatkozáson túl a vállalati HR-stratégiának is van felelőssége ebben.
