Az a szervezet, amely mindent az azonnali hatékonyság oltárán áldoz fel, lassan saját jövőjét ássa alá – figyelmeztetnek szakértők. Az optimalizálási kényszer, a folyamatos létszámcsökkentés és a munkavállalók állandó túlterhelése együttesen egy veszélyes tudásvesztési spirált indít el, amelynek következményei csak évekkel később válnak láthatóvá.
A kutatások szerint a szervezetek nagy részénél a kritikus szakmai tudás nem dokumentált formában létezik – az emberek fejében él. Amikor ezek az emberek kiégnek, felmondanak vagy betegszabadságra mennek, a tudás velük együtt távozik. Egy friss elemzés rámutat: a látszólag hatékony struktúrák valójában rendkívül törékenyek, mert nincs bennük puffer, nincs idő a tanulásra, és nincs tér az informális tudásátadásra.
HR-szemszögből ez az egyik legkomolyabb szervezeti kockázat, amit sok vezető még mindig alábecsül. A tehetségmenedzsmentnek nem csak a toborzásról kell szólnia – a meglévő tudás megőrzése, a pszichológiai biztonság megteremtése és a regenerálódásra szánt idő beépítése a munkavégzésbe mind alapvető stratégiai kérdések. Aki ma nem fektet a munkavállalói élménybe, az holnap a tudásvesztés számláját fizeti.
