A hagyományos 9-től 5-ig tartó munkaidő már régen nem univerzális norma – de a legújabb trend ennél is tovább megy. A mikroműszak (microshifting) jelensége azt jelenti, hogy a munkavállalók nem egyetlen összefüggő blokkban dolgoznak, hanem napjukat több, rövidebb munkaszakaszra osztják fel, amelyeket személyes teendők, pihenő vagy más aktivitások szakítanak meg. Egy friss kutatás szerint ez a magatartás egyre elterjedtebb, különösen a hibrid és távmunkában dolgozók körében.
Az adatok szerint a munkavállalók jelentős része már most is így strukturálja a napját – sokszor anélkül, hogy erről nyíltan kommunikálna a munkáltatójával. A jelenség hátterében a munka és a magánélet integrálásának igénye áll, nem a munkakikerülés szándéka. A kutatás ugyanakkor arra is rámutat, hogy a mikroműszakos munkavégzés csökkenti a kiégés kockázatát, és bizonyos munkakörökben növeli a produktivitást.
HR-szemszögből a kérdés nem az, hogy tiltsuk-e ezt a jelenséget, hanem hogy hogyan kezeljük tudatosan. A rugalmas munkavégzés kereteinek újragondolása, a teljesítménymenedzsment outputfókuszú átalakítása és a bizalom kultúrájának erősítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a mikroműszak előny legyen – ne pedig szervezeti káosz forrása.
