Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának Bér- és Munkaidő-osztálya 2026 szeptemberében közzétette az FLSA2026-11 számú állásfoglalást, amely egy régóta vitatott kérdést rendez. A döntés középpontjában az a helyzet áll, amikor a munkáltató nagy vagy széttagolt telephelyen kötelezővé teszi, hogy a munkavállalók egy kijelölt helyre sétáljanak az ebédszünetükhöz. A kérdés: számít-e ez a séta munkaidőnek, amelyért fizetni kell?
A DOL válasza: nem – feltéve, hogy bizonyos feltételek teljesülnek. A munkavállalónak legalább 30 perc megszakítás nélküli pihenőt kell kapnia, és a séta ideje alatt mentesül minden munkavégzési kötelezettség alól. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a kötelező sétával egybekötött szünet nem minősül kompenzálandó munkaidőnek. Az állásfoglalás különösen releváns a nagy gyártó üzemek, logisztikai központok és más kiterjedt munkahelyek üzemeltetői számára.
HR-szemszögből ez az állásfoglalás fontos tisztázást hoz, de nem mentesíti a munkáltatókat az alapos folyamatelemzés alól. A konkrét körülmények – a séta hossza, a munkavállalók feletti ellenőrzés mértéke, az eset egyedi tényállása – mind befolyásolhatják, hogy egy adott helyzet valójában megfelel-e a DOL feltételeinek. A HR-csapatoknak érdemes jogi szakértővel átnézni a helyi szabályzatokat, mielőtt az állásfoglalásra mint általános hivatkozásra támaszkodnának.
