A HR-szakma előszeretettel hirdeti, hogy ő formálja a szervezetet – csakhogy a szavak és a tettek között sokszor mély szakadék tátong. Martin Allerchen, a Lindt & Sprüngli Deutschland munkajogi igazgatója nyíltan kimondja: a HR-esek túl sokat kommunikálnak a változásról, és túl keveset vállalnak valódi kockázatot. Allerchen egy háromoszlopos modellben gondolkodik, amelynek középpontjában nem a struktúra, hanem a hozzáállás áll.
Allerchen megközelítése szerint a silók nem org-chart-probléma – azokat belső viselkedésminták tartják életben. Az igazi HR-bátorság nem egy új munkakör betöltésével vagy egy kerek szervezeti átalakítással kezdődik, hanem ott, ahol a HR-es kényelmetlenül érzi magát: az üzleti döntések közelében, kiszolgáltatott pozícióban, konkrét felelősséggel. A három pillér – üzleti relevancia, emberi fókusz és szervezeti bátorság – csak akkor működik együtt, ha a HR-es nem menekül a saját komfortzónájába.
HR-szempontból ez az üzenet kijózanító és fontos egyszerre. Allerchen nem a struktúrát támadja, hanem a performatív HR-kultúrát, amely sokat ígér és keveset teljesít. A szervezeti kultúra valódi alakítása ott kezdődik, ahol a HR-vezető nem a biztonságos retorikát választja, hanem felveszi az üzleti kockázatot. Ez a hozzáállás különösen időszerű egy olyan környezetben, ahol a HR stratégiai szerepe folyamatosan megkérdőjeleződik.
