A HR-stratégiák általában a C-suite szintjén születnek, és az egyéni munkavállalókig szándékoznak eljutni – de az út nagy részét a középvezetők teszik meg. Ők fordítják le a politikákat napi valósággá, ők kezelik az emberi feszültségeket, és ők tartják össze a csapatokat bizonytalan időkben is. Közben saját terheik egyre csak nőnek.
A jelenséget sokan „manager squeeze"-nek hívják: a középvezetők felülről kapják az elvárásokat, alulról a problémákat, és közben alig kapnak támogatást. Kutatások rendre azt mutatják, hogy a menedzserek kiégési rátája meghaladja az egyéni munkavállalókét, miközben ők azok, akiknek a csapat pszichológiai biztonságát kellene fenntartaniuk. Ez fenntarthatatlan ellentmondás.
A HR-nek fel kell ismernie, hogy a középvezetők nem pusztán végrehajtók, hanem a szervezeti kultúra elsődleges formálói. Befektetni a menedzseri fejlesztésbe, csökkenteni az adminisztratív terhet, és valódi pszichológiai biztonságot teremteni számukra is – ez nem luxus, hanem a people strategy alapfeltétele. Aki ezt kihagyja a tervezésből, az vakon vezet.
