Az ottawai kormány korai nyugdíjösztönző programja gyorsan népszerűvé vált: rövid idő alatt közel 4800 közszolgálati alkalmazott nyújtott be igénylést. A kezdeményezés célja a létszámleépítés humánus kezelése, ám a biztonsági szektor ügynökségei most szembesülnek a program nem várt következményeivel.
A kritikus infrastruktúrát védő frontvonalas biztonsági dolgozók többsége nem jogosult a korai nyugdíjprogramra, mivel speciális szerepköreik és a szektorra vonatkozó szabályozás kizárja őket. Ez paradox helyzetet teremt: miközben az adminisztratív állományból sokan élnek a lehetőséggel, a biztonsági ügynökségek operatív kapacitása veszélybe kerülhet. Az érintett szervezetek emiatt szigorítják belső személyzeti tervezésüket és korlátozásokat vezetnek be a kilépési kérelmek jóváhagyásánál.
A HR-szakemberek számára ez az eset a tehetségmenedzsment és az utánpótlástervezés fontosságát hangsúlyozza. Egy széleskörű ösztönző program elindítása előtt elengedhetetlen a szervezeti hatásvizsgálat: kik azok, akiket valóban nélkülözni lehet, és kik azok, akiknek távozása kritikus működési kockázatot jelent? A közszféra HR-csapatainak most gyorsan kell pótlási és megtartási stratégiákat kidolgozniuk.
