A digitális jóllét mérése eddig sokszor egyenlő volt a képernyőidő mérésével – minél több, annál rosszabb. Egy új kutatás azonban alapjaiban rengeti meg ezt a megközelítést: nem az számít, hogy a munkavállalók mennyi időt töltenek digitális eszközök előtt, hanem az, hogy miként használják azokat. Ez a szemléletváltás komoly következményekkel jár a HR-stratégiára nézve.
A kutatás eredményei szerint a passzív, reaktív technológiahasználat – folyamatos értesítések, megszakítatlan üzenetváltások, párhuzamos platformok kezelése – jár együtt a legtöbb stresszel és kiégéssel. Ezzel szemben az aktív, célorientált digitális munkavégzés önmagában nem káros. A kutatók egy másik fontos figyelmeztetést is megfogalmaznak: a digitális jóllét-tréningek akkor sem hoznak tartós eredményt, ha a szervezet nem csökkenti azokat a strukturális tényezőket – például az elvárható elérhetőséget vagy a túl sok platformot –, amelyek a problémát okozzák.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a digitális jóllét programok tervezésekor nem elég a munkavállalókat képezni – a munkakörnyezetet is alakítani kell. Az Always-on kultúra felszámolása, a kommunikációs normák tudatos kialakítása és a digitális eszközök számának ésszerűsítése mind a szervezeti kultúra részét képezik. A pszichológiai biztonság megteremtése itt is kulcsszerepet játszik: a dolgozóknak bátornak kell lenniük ahhoz, hogy lekapcsolódhassanak.
