Egy kanadai Best Buy-üzlet asszisztens-üzletvezetője meniszkusz-szakadást szenvedett, és munkáltatójától ülő munkakört vagy könnyített feladatokat kért felépüléséig. A cég azonban elbocsátotta őt ahelyett, hogy megpróbált volna alkalmazkodó megoldást találni. A munkavállaló a döntés után úgy nyilatkozott: „Megalázottnak éreztem magam. Eldobhatónak éreztem magam."
A bíróság megállapította, hogy a Best Buy megsértette a fogyatékossággal és sérüléssel kapcsolatos befogadási kötelezettségét, és több mint 60 000 dollár kártérítés megfizetésére kötelezte a vállalatot. Az ítélet kitért arra is, hogy a munkáltató nem tett elegendő erőfeszítést arra, hogy a munkavállaló számára megfelelő, módosított munkakört alakítson ki — holott erre reális lehetőség lett volna.
HR-szempontból ez az eset alapvető kötelezettségre emlékeztet: a munkáltató köteles valódi erőfeszítést tenni a sérült vagy fogyatékossággal élő munkavállalók befogadására, amíg az nem jelent aránytalan terhet a szervezet számára. Az elbocsátás nem lehet az első reakció — a HR-csapatoknak proaktívan kell feltárniuk az alternatív munkavégzési lehetőségeket, és ezt dokumentáltan is meg kell tenniük.
