Rima Toor pályája nem a klasszikus HR-karrierív mentén alakult. Sem a humánerőforrás-menedzsment, sem a bányászati ipar nem szerepelt az eredeti tervei között – mégis ma mindkét területen otthon érzi magát, sőt, szenvedéllyel beszél arról a munkáról, amelyre nem is készült tudatosan. Az ilyen nem lineáris karrierutak egyre jellemzőbbek a HR-szakmában.
Toor vezetői szemléletét az jellemzi, hogy a prioritások soha nem fogynak el – saját szavaival: „a listám nagyon, nagyon hosszú". A bányászati szektor különleges HR-kihívásokat tartogat: szétszórt, sokszor nehezen megközelíthető munkahelyek, erős fizikai és biztonsági követelmények, valamint egy hagyományosan férfidominált szervezeti kultúra, amelyet lassan, de biztosan formál át a diverzitás és inklúzió iránti egyre erőteljesebb igény.
HR-szempontból Toor történetének legfontosabb üzenete az, hogy a legjobb HR-vezetők nem feltétlenül a legtradicionálisabb útvonalon érkeznek. A más iparágakból hozott tapasztalat, a kíváncsiság és az alkalmazkodóképesség értékesebb lehet, mint egy egyenes vonalú szakmai életút. A bányászati szektorban dolgozó HR-szakemberek ráadásul olyan szervezeti komplexitással szembesülnek, amely más területeken is kamatoztatható tudást épít.
