A hagyományos teljesítményértékelési rendszerek egyik alapvető hibája, hogy a döntéshozó – jellemzően a közvetlen vezető – sokszor nincs ott, amikor a munka valójában zajlik. Tim Els, aki rendészeti háttérrel érkezett a HR-területre, ezt a problémát a bizonyítékgyűjtés logikájával közelíti meg: ha valaki nem volt szemtanúja az eseménynek, a véleménye önmagában nem elégséges alap a minősítéshez.
Els megközelítése szerint a szervezeteknek strukturáltan kell összegyűjteniük azoknak a visszajelzéseit, akik ténylegesen megfigyelték a munkavállaló teljesítményét – ügyfelek, kollégák, projektpartnerei. Ez nem egyszerűen 360 fokos értékelést jelent: a hangsúly azon van, hogy a visszajelzések súlyozása és összegzése átlátható szabályok szerint történjen. A folyamatos feedback ezért nem luxus, hanem az igazságos értékelés alapfeltétele.
HR-szemszögből az üzenet különösen aktuális a hibrid munkavégzés korában, amikor a vezető még kevesebbet lát a napi munkából. A pszichológiai biztonság és a valódi fejlődés csak ott valósulhat meg, ahol a visszajelzési kultúra nem az éves értékelőre redukálódik. Érdemes újragondolni, kinek a hangja számít a teljesítménymérésben – és hogyan tesszük ezt hitelessé és rendszeressé.
