Szingapúrban a fizetetlen túlmunka nem kivétel, hanem beépített norma – legalábbis erre utal az a friss jelentés, amely szerint a munkavállalók hetente átlagosan 6 vagy annál több fizetetlen órát töltenek munkával. Ez évi szinten több mint 300 órát jelent, amelyért a dolgozók semmilyen kompenzációt nem kapnak.
A kutatás szerint ez a „láthatatlan munkaterhelés" közvetlen összefüggésben áll a munkavállalói kiégéssel, a csökkenő elkötelezettséggel és az elvándorlási szándékkal. A munkáltatók hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezt a jelenséget, mert rövid távon nem látható a mérlegben – a valós költségek azonban a megnövekedett fluktuációban, a csökkenő produktivitásban és a betegszabadságok számának emelkedésében mutatkoznak meg.
HR-oldalról ez az adat azonnali cselekvési pontokat jelöl ki. Az első lépés a munkaterhelés átláthatóvá tétele: érdemes rendszeresen felmérni, hogy a munkavállalók ténylegesen hány órát dolgoznak, és mi az oka az informális túlóráknak. Ha a szervezeti kultúra implicit elvárásként kezeli a fizetetlen munkát, azt sem a toborzási marketinggel, sem a jóléti programokkal nem lehet ellensúlyozni. A munkavállalói élmény javítása itt valódi strukturális beavatkozást igényel.
