Egy felsővezető, aki évtizedek óta irányít csapatokat és üzleti döntéseket hoz milliós tételekben, leül a céges LMS-be, és egy animált bagoly magyarázza neki, hogyan kell emailt írni. Nem vicces – ez a mindennapos valóság sok nagyvállalatnál, ahol a kötelező tréningprogram inkább compliance-pipálás, mint tényleges fejlesztés. Az említett vezető nem a tanulástól fáradt bele, hanem attól, ahogy azt csomagolják.
A vállalati képzési ipar óriási üzlet, de a tartalom és a forma sokszor nem találkozik a célcsoport valóságával. Az ötven feletti, tapasztalt szakemberek különösen érzékenyek arra, ha egy e-learning modul lekezelően egyszerű, vagy ha a gamifikáció infantilizálja az élményt. A kutatások is megerősítik: a felnőttek akkor tanulnak hatékonyan, ha a tartalom releváns, az autonómiájuk megmarad, és nem érzik úgy, hogy időt pazarolnak. A kötelező, egységes tréningek ezzel szemben pontosan az ellenkező üzenetet közvetítik.
HR-szemszögből ez komoly figyelmeztetés. Ha a képzési kultúra ellenállást szül a legtapasztaltabb emberekben, akkor nem a munkavállalón van a probléma. Érdemes megkérdezni: tényleg fejleszteni akarunk, vagy csak kipipálni egy kötelezőt? A megoldás nem a bagoly eltörlése, hanem a képzési igények komolyabb felmérése, a formátumok differenciálása és az érintettek bevonása a tervezésbe. A tanulási élmény is munkavállalói élmény – és ugyanúgy számít.
