Az 1965 és 1980 között született X generáció lassan eléri a klasszikus nyugdíjkorhatár előszobáját – de sokan közülük nem engedhetik meg maguknak a visszavonulást. A Monster 2025-ös kutatása szerint az X generáció közel egyötöde nem várja, hogy valaha is teljesen abbahagyhatja a munkát. Ez nem életstílus-döntés, hanem kényszerpálya.
A helyzet évtizedes folyamatok eredménye: a 2000-es dotcom-összeomlás, a 2008-as pénzügyi válság, majd a Covid-járvány rendre visszavetette ennek a korosztálynak a megtakarítási lehetőségeit. A legutóbbi inflációs időszak csak ráerősített a korábban keletkezett lyukakra. Az X generáció ráadásul sok esetben egyszerre viseli a gyermeknevelés és az idős szülők gondozásának terhét, ami tovább szűkíti a félretehető jövedelmet. Az átlagos nyugdíj-megtakarításuk messze elmarad a ténylegesen szükséges összegektől.
A HR-szakembereknek és szervezeteknek fel kell készülniük arra, hogy ez a korosztály tovább marad aktív a munkaerőpiacon. Ez egyszerre lehetőség és kihívás: az X generáció tapasztalata értékes, de rugalmas munkavégzési formákra, pénzügyi wellbeing-programokra és tudatos tehetségmenedzsmentre van szükség ahhoz, hogy motiváltak és elkötelezettek maradjanak. A „majd nyugdíjba megyek" tervezési logika egyre kevésbé működik ennél a csoportnál.
