A londoni National Gallery komoly vádakkal néz szembe: a múzeum kiszervezett biztonsági személyzete nem férhet hozzá azokhoz a pihenő- és étkezési helyiségekhez, amelyeket a közvetlenül foglalkoztatott munkatársak szabadon használnak. A szakszervezet nyilvánosan is felszólalt az ügy kapcsán, és „kétosztályos munkahelyet" emleget – egy olyan rendszert, amelyben ugyanazon falak között dolgozók alapvető munkavállalói élménye drámaian eltér egymástól.
A biztonsági őrök egy külső szolgáltató alkalmazásában állnak, nem a múzeum közvetlen bérlistáján. Ez a konstrukció önmagában nem ritka, ám a fizikai és szociális elkülönítés, amit a dolgozók tapasztalnak, már konkrét feszültségeket szül. A szakszervezet szerint az intézkedés nemcsak méltóságsértő, de szervezeti kultúra szempontjából is romboló hatású: az összetartozás érzése és a pszichológiai biztonság akkor épülhet fel, ha mindenki egyformán kezelt tagja a munkahelyi közösségnek.
HR-szemszögből az eset tankönyvi példája annak, hogyan válhat a kiszervezés láthatatlan egyenlőtlenségek forrásává. A munkáltatói márka és a szervezeti kultúra nem állhat meg a közvetlen alkalmazotti körnél – a partnereken, alvállalkozókon keresztül dolgozók tapasztalatai ugyanolyan erősen formálják a munkahely valódi arcát. A HR-vezetőknek érdemes átgondolniuk: kit tekintenek valójában a szervezet részének, és mindenki számára biztosítják-e az alapvető emberi méltóságot a munkahelyen.
