A kutatások egyre egyértelműbben mutatják: a vezetői kultúra fejlesztése stratégiai prioritásként szerepel a vállalati nyilatkozatokban, de a valóságban egészen más elvek működnek. A Personalwirtschaft által ismertetett hosszútávú tanulmány azt tárja fel, hogy a szervezetek rendszeresen elnéznek a nem megfelelő vezetői magatartásnak – feltéve, hogy a pénzügyi mutatók teljesülnek. A „jól termel, tehát megengedhetjük magunknak" logika felülírja az értékalapú elvárásokat.
A vizsgálat szerint az ilyen esetekben következetesen a HR-osztályra hárul a felelősség: nekik kell kezelni a konfliktusokat, felvenni a munkavállalói panaszokat és tűzoltóként működni. Miközben a felső vezetés nem vonja felelősségre az eredményes, de toxikus viselkedésű vezetőket, a HR szinte egyedül próbálja kompenzálni a szervezeti kultúra erodálódását. Ez a dinamika hosszú távon kiégéshez vezet – mind a HR-csapatnál, mind az érintett munkavállalóknál.
HR-szempontból ez a jelenség az egyik legsúlyosabb szervezeti diszfunkciónak számít. Ha a HR nem kap valódi mandátumot és felsővezetői támogatást a nem megfelelő magatartás következményes kezeléséhez, a szervezeti kultúra fejlesztése üres szlogen marad. A megoldás nem HR-eszköz – hanem egy olyan C-suite elköteleződés, amely a számok mellett az embereket is komolyan veszi.
