Az „AGG-hopper" kifejezés azokat jelöli, akik szisztematikusan pályáznak állásokra nem azzal a céllal, hogy munkát kapjanak, hanem hogy elutasítás esetén az Általános Egyenlő Bánásmód Törvényre (AGG) hivatkozva kártérítést igényeljenek. Ez a jelenség évek óta ismert terhe a német munkaerőpiacnak, és sok munkáltatót késztetett arra, hogy inkább megfizesse a követelt összeget, mint hogy hosszú pert vállaljon.
A düsseldorfi Arbeitsgericht azonban most más irányt vett. Az ítélet nemcsak a keresetet utasította el, hanem az indoklásban egyértelműen kimondta: ha a pályázó valós munkavállalási szándéka nem igazolható, az AGG-re alapított igény visszaélésszerűnek minősülhet. Ez a megközelítés eddig nem volt jellemző a német bíróságokra, és a szakértők szerint precedensértékű lehet a jövőbeli ügyekben.
HR-szempontból az ítélet fontos üzenetet hordoz: a munkáltatók nem feltétlenül kiszolgáltatottak az ilyen típusú perekkel szemben. Ugyanakkor a legjobb védekezés továbbra is a jól dokumentált, átlátható és következetes kiválasztási folyamat. Ha a visszautasítás indokai szakmailag megalapozottak és nyomon követhetők, az ítélet logikája alapján a vállalat magabiztosabban védheti álláspontját. A tudatos toborzási dokumentáció ma fontosabb, mint valaha.
