A Journal of Management folyóiratban megjelent kutatás rámutat: hiába szándékoznak a munkáltatók bővíteni a lehetőségeket a büntetett előéletű munkakeresők előtt, a többi jelölt sokszor negatívan értékeli az ilyen politikákat. Az ún. „fair chance hiring" – vagyis az esélyegyenlőségen alapuló toborzás – egyre több vállalatnál jelenik meg, mégis komoly kommunikációs kihívást jelent a HR-csapatok számára.
A kutatók különböző forgatókönyveket teszteltek: az egyik csoportnak üzleti érvekkel (pl. munkaerőhiány csökkentése), a másiknak erkölcsi indokokkal (pl. társadalmi igazságosság, második esély) magyarázták a politikát. Az eredmények egyértelműek: azok a jelöltek, akik a morális keretezést kapták, szignifikánsan pozitívabban ítélték meg a munkáltatót, és kevesebb negatív előítéletet társítottak büntetett előéletű kollégáikhoz. Az üzleti érvelés önmagában nem volt elég a sztereotípiák leküzdéséhez.
HR-szempontból ez egy fontos üzenet: a befogadó toborzási politika önmagában nem elegendő, a kommunikáció mikéntje legalább annyira számít. Ha egy szervezet komolyan elköteleződik a társadalmi felelősségvállalás mellett, ezt értékeken alapuló, autentikus narratívával kell megjelenítenie – mind a jelöltek, mind a meglévő munkavállalók felé. A szervezeti kultúra és a toborzási üzenetek összhangja nélkül a jó szándék is visszaüthet.
