Deb Arsenault neve nem hangzik el minden konferencián, de a kanadai közszféra HR-világában ismert hang. Peel régióban dolgozik HR-vezetőként, és pályájával azt bizonyítja, hogy a személyes célok és a szervezeti hatás nem különválasztható dolgok. Saját bevallása szerint a HR akkor működik jól, ha az ember nem csak feladatokat lát benne, hanem valódi értelmet is talál a munkájában.
Arsenault egyik legfontosabb tanulsága, hogy a HR-es karrierben a gyors pivotálás – tehát a váratlan helyzetekre adott azonnali stratégiai reagálás – alapkompetencia, nem luxus. Legyen szó járványhelyzetről, szervezeti átalakulásról vagy munkaerőpiaci sokkról, azok az emberek maradnak relevánsak, akik képesek átkeretezni a problémát és azonnal cselekedni. Ez nem ösztön – tanulható és fejleszthető.
A HR-szakemberek számára Arsenault példája arra figyelmeztet, hogy a saját fejlődésükbe való befektetés nem önzőség, hanem szakmai felelősség. Aki elveszíti a kapcsolatát a céljával, az elveszíti a szervezet iránti valódi elkötelezettségét is. A legjobb HR-esek nem csupán folyamatokat menedzselnek – ők azok, akik tudják, miért csinálják, amit csinálnak, és ez a tudatosság teszi őket igazán hatékonnyá.
