Sok vezető mélyen hiszi, hogy ha egy napra is eltűnik, minden összeomlik. Ez az állandó jelenlétkényszer azonban nem erény – hanem csapda. Ashley Whillans, a Harvard Business School professzora kutatásaiban azt vizsgálta, hogyan hat a szabadság hiánya a vezetői döntéshozatalra és a szervezeti dinamikára.
Whillans adatai egyértelműek: a kipihent vezető jobb döntéseket hoz, empatikusabb, és kevésbé hajlamos reaktív, indulati lépésekre. A folyamatosan „elérhető" vezető ezzel szemben lassan kiég, miközben azt az üzenetet küldi a csapatának, hogy a határ nélküli munkavégzés az elvárás. Ez a kulturális minta lefelé szivárog – és mérgezi a szervezeti kultúrát.
HR-szemszögből ez komoly üzenet: ha a felsővezetők nem veszik ki a szabadságukat, a munkavállalók sem merik. A pszichológiai biztonság és az egészséges munkakultúra megteremtéséhez a vezetői viselkedésminták megváltoztatása az első lépés. A HR feladata, hogy ne csak politikát írjon a regenerálódásról, hanem aktívan támogassa a vezetőket abban, hogy valóban le is kapcsoljanak.
