Brit Kolumbiában egy munkavállaló megtorlásra hivatkozva fordult a munkavédelmi törvényszékhez, miután kétéves betegszabadságot követően felmondtak neki. A dolgozó állítása szerint az elbocsátás hátterében az állt, hogy korábban munkavédelmi aggályokat fogalmazott meg a munkáltatóval szemben. A törvényszék azonban nem fogadta el ezt az összefüggést.
A döntés részletei szerint a törvényszék megvizsgálta az elbocsátás körülményeit, és arra jutott, hogy a munkaviszony megszüntetése nem hozható közvetlen okozati összefüggésbe a korábban bejelentett biztonsági problémákkal. A két év betegszabadság és az azt követő munkaviszonyszűnés önmagában nem minősül megtorlásnak, ha a munkáltató a döntést más, dokumentált okokra alapozza. A bizonyítási teher a felperest terhelte, aki nem tudta kellő mértékben alátámasztani az összefüggést.
HR-nézőpontból az eset rávilágít arra, milyen kritikus a pontos dokumentáció. Ha egy munkáltató hosszan tartó betegszabadság után dönt a munkaviszony megszüntetéséről, az indoklásnak egyértelműnek, következetesnek és jól dokumentáltnak kell lennie. A munkavédelmi panaszok és az elbocsátás időbeli közelsége önmagában is kockázatot hordoz – a HR-csapatoknak érdemes ezeket az eseteket különös gondossággal kezelni és jogi tanácsadóval egyeztetni.
