Egy terepmunkás mérnök elhagyja otthonát, beül a cég által biztosított autóba, és útközben az első ügyfélhez telefonhívásokat intéz, e-mailekre válaszol. Ez munkaidő? Vagy ingázás? Az amerikai Fair Labor Standards Act (FLSA) szabályai szerint a válasz nem egyértelmű – és ez komoly compliance-kockázatot jelent a munkáltatók számára.
A DOL legújabb véleménylevele (FLSA2026-10) konkrétan ezt a helyzetet járja körül. Az állásfoglalás szerint az ingázás általában nem számít munkaidőnek, még akkor sem, ha a munkavállaló céges járművet használ. Azonban ha az utazás közben a munkáltató által elvárt vagy előírt munkatevékenységet végez – például kötelező hívásokat bonyolít – az már munkaidőként kezelendő és díjazandó. A különbség a „passzív jelenlét" és az „aktív munkavégzés" között húzódik.
HR- és bérszámfejtési szempontból ez a levél emlékeztető arra, hogy a hibrid és terepi munkavégzés új jogi szürkezónákat teremt. A munkáltatóknak érdemes felülvizsgálni, milyen elvárásokat fogalmaznak meg az első munkakezdés előtti időszakra vonatkozóan, és gondoskodni arról, hogy az ingázás közbeni munkafeladatok – ha ilyenek vannak – tükröződjenek a munkaidő-nyilvántartásban és a bérelszámolásban.
