A Bell Canada-t peresítik volt munkavállalói: közel 50 elbocsátott dolgozó több mint 6 millió dolláros kártérítési igénnyel lép fel a telekommunikációs óriással szemben. Az érintettek azt állítják, hogy a vállalat az irodai visszatérési kötelezettség megsértését ürügyként használta arra, hogy valójában költségcsökkentési célú leépítést hajtson végre – mindezt anélkül, hogy az ezzel járó végkielégítési és felmondási kötelezettségeket teljesítette volna.
Az úgynevezett „swipe and go" – vagyis belépőkártyás jelenlétet ellenőrző – rendszer adatait a cég állítólag arra használta fel, hogy azonosítsa azokat a munkavállalókat, akik nem teljesítik az irodai jelenléti előírásokat, majd ezeket az eseteket fegyelmi alapként kezelte. A felperesek szerint azonban a Bell valódi célja a létszámleépítés volt, amelyet az RTO-politika kikényszerítésével álcázott. Az ügy még folyamatban van, de már most komoly figyelmet kap a kanadai munkajogi körökben.
HR-szempontból ez az eset élesen rámutat arra a kockázatra, amely akkor keletkezik, ha egy szervezet az irodai visszatérési politikát nem valódi kultúra- vagy teljesítményalapú döntésként, hanem rejtett leépítési eszközként alkalmazza. Az átláthatóság hiánya nemcsak jogi felelősséget generál, hanem a fennmaradó munkavállalók bizalmát és a munkáltatói márka hitelességét is rombolja. Az RTO-döntéseknek mindig világos, következetes és dokumentált indoklással kell rendelkezniük.
