A PNB Research Institute friss elemzése rámutat arra, amit sok HR-vezető már sejt, de ritkán mondanak ki hangosan: a fiatal munkavállalók nem azért váltanak sűrűbben munkahelyet, mert elkötelezettség-hiányban szenvednek, hanem mert a rendszer erre kényszeríti őket. A jelentés szerint a munkahelyváltás egyre inkább racionális gazdasági döntés, nem generációs jellemző.
Az adatok szerint a bérszint csak akkor emelkedik érezhetően, ha valaki munkahelyet vált – a belső előléptetések és fizetésemelések üteme messze elmarad a piaci mozgásoktól. Emellett a karrier-előrejutás lehetőségei sok szervezetben szűkek, a pszichológiai biztonság hiánya pedig megakadályozza, hogy a fiatalok hosszabb távon elköteleződjenek. A job hopping így nem tünet, hanem következmény.
HR-szemszögből ez alapvetően átírja a megtartási stratégiákról szóló gondolkodást. Nem elég employer branding-kampányokkal és wellness-juttatásokkal próbálkozni – ha a belső bérezési struktúra és az előmeneteli rendszer nem versenyképes, a tehetségek elmennek. A szervezeteknek őszintén szembe kell nézniük azzal, hogy a lojalitás nem elvárható, hanem megteremtendő.
