A Google Project Aristotle óta tudjuk: a csapat teljesítményét nem az egyéni kompetencia vagy a senioritas határozza meg elsősorban, hanem az, hogy a tagok mennyire mernek őszintén megszólalni. A pszichológiai biztonság fogalma Amy Edmondson nevéhez kötődik, de a HR-gyakorlatba való valódi beágyazódása most gyorsult fel – részben azért, mert a mérhetőség kérdése megoldódni látszik.
A Personalwirtschaft által bemutatott megközelítés szerint a pszichológiai biztonság négy dimenzión mérhető: a hibák bevallásának biztonsága, a konfliktusvállalás, az újítási hajlandóság és a személyes sebezhetőség vállalása. Ezeket pulzusfelmérésekkel, 360 fokos visszajelzéssel és csapatszintű indexekkel lehet nyomon követni. A kulcslelet: a vezető viselkedése magyarázza a variancia több mint 70 százalékát – vagyis a vezető teszi vagy töri a csapat biztonságérzetét.
HR-szempontból ez komoly következményekkel jár. Ha a pszichológiai biztonság KPI-vá válik, a vezetőértékelési rendszereknek is alkalmazkodniuk kell: nem elég a számokat nézni, mérni kell azt is, milyen teret teremt a vezető a csapatában. A szervezetek, amelyek ezt beépítik a teljesítménymenedzsmentbe, nem csupán jobban azonosítják a toxikus vezetői mintákat – hanem fejlesztési célokat is tudnak hozzájuk rendelni. A pszichológiai biztonság nem soft téma többé: hanem vezetői KPI.
