Kanadában egy munkavédelmi fellebbviteli bizottság elutasított egy pszichológiai sérülésre alapozott kártérítési igényt, amelyet egy erőszakos munkahelyi támadás elszenvedője nyújtott be. Az ügy részletei szerint a munkavállaló fizikai és lelki traumát is szenvedett az incidens következtében, mégis a testület nem találta megalapozottnak a kompenzációs igényt a pszichológiai következmények vonatkozásában. A döntés azonnal szakmai visszhangot váltott ki.
A panel indoklása szerint a bizonyítékok nem támasztották alá egyértelműen az okozati összefüggést a munkahelyi esemény és a diagnosztizált pszichológiai állapot között – legalábbis nem a kártalanítási rendszer által megkövetelt szinten. Ez a fajta megközelítés azonban számos munkavédelmi szakértő és HR-jogász szerint túlzottan szűk értelmezést tükröz, különösen akkor, amikor a fizikai és mentális egészség összefonódása már tudományosan jól dokumentált.
HR-szemszögből az eset komoly tanulsággal jár: a pszichológiai biztonság nem csupán szervezeti kultúra kérdése, hanem jogi kötelezettség – amelynek betartatása az ügyviteli dokumentáción és az incidenskezelésen múlik. A munkáltatóknak a munkahelyi erőszak esetén azonnal, átfogóan kell reagálniuk: orvosi, pszichológiai és jogi támogatással egyaránt. Ha a dokumentáció hiányos vagy a folyamatok pontatlanok, a munkavállalók hiába szenvednek el valódi traumát – a rendszer cserbenhagyhatja őket.
