Luis von Ahn, a Duolingo alapító-vezérigazgatója egy meglepő módszert alkalmaz az interjúfolyamatban: fizetett taxisofőröknek, hogy az interjúra érkező jelölteket fuvarozzák – és közben figyeljék meg, hogyan viselkednek. Udvariasak-e? Hogyan kommunikálnak idegenekkel? Stressz alatt is autentikusak maradnak-e? A sofőrök visszajelzése aztán bekerül az értékelési folyamatba, sőt, vezetői pozíciókban is befolyásolja a döntést.
A módszer gyorsan vírusossá vált a közösségi médiában, és azonnal megosztotta a toborzási szakemberek táborát. Támogatói szerint a hétköznapi helyzetekben mutatott viselkedés őszintébb képet ad egy jelöltről, mint a klasszikus interjúszoba. Kritikusai viszont rámutatnak: a megközelítés nem standardizált, könnyen torzít, és komoly etikai kérdéseket vet fel a rejtett megfigyelés kapcsán – különösen, ha a jelölt nem tud róla.
HR-szempontból a valódi kérdés nem az, hogy van-e értelme a jelöltek természetes viselkedését megfigyelni – hanem az, hogy ez hogyan történik. A strukturált, transzparens és etikailag megalapozott kiválasztási folyamat nem csupán jogi elvárás, hanem a munkáltatói márka alapja is. A vírusos toborzási hackek figyelemfelkeltőek lehetnek, de a hosszú távú tehetségmenedzsment szempontjából a módszertan következetessége és igazságossága a döntő tényező.
