A szülési szabadság után visszatérő anyák sokszor falakba ütköznek a munkahelyen – különösen akkor, ha még szoptatnak. Egyes munkáltatók foglalkoztatási tilalomra hivatkoznak, hogy megakadályozzák a visszatérést, holott a jogszabályok ezt csak egészen szűk körülmények között teszik lehetővé. A német munkajog szerint a tilalom kizárólag akkor jogszerű, ha a munkakör konkrét, igazolható egészségügyi kockázatot jelent az anyára vagy a gyermekre nézve.
A gyakorlatban azonban sok munkáltató túlságosan tágan értelmezi ezt a lehetőséget. Ha a foglalkoztatási tilalmat nem megalapozott kockázatértékelés, hanem szervezeti kényelem vagy előítélet motiválja, az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről – azaz diszkriminációról – van szó. A bíróságok következetesen elmarasztalják azokat a munkaadókat, akik a tilalmat nem rendeltetésszerűen alkalmazzák.
HR-szakemberek számára ez egyértelmű jelzés: a visszatérési folyamatot gondosan, dokumentáltan és az érintett munkavállalóval együttműködve kell megtervezni. A kockázatértékelést írásban kell rögzíteni, és ha az nem mutat valós veszélyt, a foglalkoztatást nem lehet megtagadni. A pszichológiai biztonság és az inkluzív munkakultúra itt nem elvont fogalom – jogi kötelezettség is egyben.
